|
Partnereink:
|
Iskola az Állatkertben
Tartalom: Az első zooiskola / Az első zoopedagógiai konferencia
A nagyközönség oktatása és nevelése / Foglalkozások csoportoknak
A Szegedi Vadasparkot már a megnyitás évében nemcsak baráti társaságok, családok, hanem a város oktatási intézményei is felfedezték maguknak, mint egy kellemes szabadidő eltöltési helyszínt. Az első időszakban az óvodai, iskolai csoportok, bár évente még csak egy-két tucatnyian, elsősorban kirándulni jöttek hozzánk. Nem is csoda, hiszen területünk, azóta is a város körtöltésen belüli legnagyobb zöld övezete.
Bár a Vadaspark nagy része telepített erdő, tavai pedig mesterségesen kialakított bányagödrökként üzemeltek hajdan, mégis mint sok féle növény és állat élőhelye már önmagában is érdekes, izgalmas helyszínek bármely természetbarát számára. Lelkes szülők és pedagógusok már a kezdetek kezdetén is, amikor a ketrecekben, kifutókban még csak elsősorban hazai vadak éltek, úgy használták a Vadaspark rácson kívüli és belüli élőlényeit, mint egy ismeretterjesztő képes könyv megelevenedő lapjait.
Az 1990-es évek elején, nemcsak a rendszerváltásnak, hanem jó néhány, már legalább tíz-tizenöt év óta tudatosan a természet és a környezet védelmére oktató óvónőnek és tanárnak köszönhetően a környezeti nevelés kezdett egyre nagyobb teret hódítani hazánkban is. E pedagógiai irány legfőbb szempontja az embert körülvevő környezet saját tapasztalatra és élményekre épülő megismerése, ebből fakadóan pedig minél több iskolán kívüli pedagógiailag jól kiaknázható helyszín meglátogatása.
Csizmazia György, Szeged abban az időben legismertebb és azóta is példaértékű szemlélettel és módszertani felkészültséggel, sokszínűséggel megáldott környezeti nevelője, volt az, aki a Fehér-tó és a Füvészkert után a Vadasparkot is nagyon hamar szárnyai alá vette, segítette és ajánlotta jó szívvel minden amatőr és profi természetbúvárnak. Ő volt az, aki a Múzeumi matinék Gyuri bácsijaként, és a Szegedi Tanárképző Főiskola Biológia tanszéke docenseként generációknak adott egész életre szóló indíttatást a természet és a környezet iránti felelős gondolkodáshoz és életvitelhez.
„Akármilyen jól, rugalmasan és ravaszul is találok ki egy természetbeni foglalkozást, lehet, hogy kudarc a vége, mert az állat bármelyik pillanatban elillanhat, vagy épp meg sem érkezik időben. Egy állatkertben ilyen sohasem fordulhat elő.” – mondogatta jó néhányszor.
Nem véletlen, hogy két hajdani tanítványa volt az, aki a „tanár úr” progresszív szemléletét átvéve, Magyarország akkori első számú oktatás-centrikus állatkertjét hozta itt létre. Az akkora már Nyugat-Európában és Amerikában tért hódított, zoopedagógiaként emlegetett állatkertben zajló oktatás-nevelés mindezen előzmények után nem véletlenül talált termékeny táptalajra itt.
Az első Zooiskola
1993-ban a Zooiskola átadásán Prof. Dr. Günter R. Witte, a Kasseli Egyetem biológia-vegyészeti tanszék állatkerti, múzeumi és természetvédelmi pedagógiával foglakozó didaktikai szakcsoport vezetője példaértékűnek nevezte, hogy egy állatkert négy évvel a megnyitása után már oktatóépületet is avat.
Ettől az évtől már általunk meghirdetett foglalkozásokra vártuk az oktatási intézményekből érkező csoportokat olyan témákban, amely óvodában, iskolában feldolgozandó, megtanítandó tananyag: Szőrös-tollas-pikkelyes, Mit eszik, és hogyan mozog? A hazai erdők állatai, Hogyan készülnek az állatok a télre? A dél-amerikai esőerdők állatai és orvvadászatuk, Fajmegmentési programok, A víz és a levegő szennyezése, stb.
Aki egyszer elhozza tanítványait egy-egy ilyen foglalkozásra, egyből megérti miért is lehet igazán hatékony egy állatkertben tartott óra. Itt a tananyag megelevenedik, nemcsak látható, hanem hallható, szagolható, sőt sokszor tapintható is a tanulók számára mindaz, amiről mesélni, tanítani szeretnénk. Erős érzelmek törnek elő a nebulókból ilyenkor, s így az elsajátítandó tudás sokkal mélyebbre rögzül, sokkal tartósabb.
Itt nemcsak a ló és a nyuszi, de a béka, az egér, sőt még a kígyó is ugyanolyan baráttá, tisztelendő természeti lénnyé válik a gyermek szemében, lelkében. Aki megsimogat nálunk egy zoo lakót, vagy „csak” megfigyeli, ahogy kölykét szoptatja, vagy játszik társaival, az elkezdi meg is szeretni őt. „Ha megismered megszereted, ha megszereted meg is véded.” -tartja egy mondás.
Aki gyakran jár állatkertbe, újabb és újabb lényekre kíváncsi, a kinézetükön kívül a viselkedésükre, az életmódjukra, sőt a természetben elfoglalt helyükre is. De fokozatosan fogékonnyá válik azokra a problémákra is, amelyek veszélyeztetik ezen állatok életét, fennmaradását eredeti élőhelyükön. Elgondolkodik mit is tehet ő azért, hogy változzon a helyzet, javuljon az állatok, a természet megítélése, tisztelete, s terebélyesedjen védelme. Ezáltal válhat valaki olyanná, aki globálisan gondolkodik, de lokálisan is hajlandó cselekedni.
1994-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán elindítottuk a biológia-környezetvédelem szakos tanárjelöltek számára zoopedagógia elméleti és módszertani képzésünket. Úgy gondoltuk, minél hamarabb látnak ilyen lehetőségeket, annál hamarabb merik majd felvállalni végzett tanárként az iskolán kívüli nevelést akár állatkertben is. Azóta számtalan végzett hallgató jár már tanítványaival rendszeresen valamelyik hazai zoo-ba.
Az első zoopedagógiai konferencia
1995-ben rendeztük meg a Szegedi Vadasparkban a KÖRLÁNC Környezeti Nevelési Programmal és a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesülettel (CSEMETE) közösen „A környezeti nevelés lehetőségei az állatkertekben” címmel az I. Országos Zoopedagógiai Konferenciát.
A 250 résztvevő óvónő, általános és középiskolában, sőt felsőoktatásban tanító pedagógus négy napig láthatott, hallhatott színvonalas előadásokat külföldi állatkerti szakemberektől, figyelhetett meg állatkerti bemutató foglalkozásokat hazai elismert környezeti nevelőktől. Célunk kettős volt: egyrészt felkelteni az érdeklődést a magyarországi állatkertek, mint „élő” tantermek iránt, másrészt hasznosítható módszertani segítséget nyújtani az állatkerti foglalkozások megtartásához.
A konferencia egyik legrangosabb előadója, Robert J. Ollason, a Zoopedagógusok Nemzetközi Szövetségének (IZE) elnöke elismerően szólt arról, hogy nem elég, hogy hat éve létező állatkertként a zoo lakóinak többsége paradicsomi körülmények között él nálunk, de oktatási programunk is nagyon sokoldalú, hiszen látott itt a hagyományos biológia órán túl állatkerti rajz órát ugyanúgy, mint nyelvórát, vagy éppen napköziseknek szóló foglalkozást. Örömét fejezte ki, hogy zoopedagógiai munkánk minden korcsoportra kiterjed.
Ez a zoopedagógiai konferencia megpezsdítette, felélénkítette a többi hazai állatkertben is az oktatási tevékenységet. Itt helyben pedig az elmúlt tizenöt évben a város egyik legfontosabb környezeti nevelési helyszínévé tette a Szegedi Vadasparkot.
Hatékony és eredményes oktatási-nevelési munkánk eredményének köszönhető az is, hogy 2006 tavaszán egy INTERREG pályázat keretében felépülhetett és megnyílhatott az ország legnagyobb állatkertben működő, korszerű audovizuális eszközökkel felszerelt Természetvédelmi Oktatóközpontja, a zöld gondolatok háza.
A nagyközönség oktatása-nevelése
Az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) 1993-ban, a Természetvédelmi világszövetséggel (IUCN) közösen adta ki Az állatkertek természetmegőrzési világstratégiáját, amelyben, többek között, részletesen megfogalmazta, milyen elvárások és lehetőségek mentén végezhető oktatási tevékenység a zoo-kban. E kiadvány megújított változatát 2005-ben Együtt a vadvilág jövőéért címmel jelentették meg. Az ezekben a dokumentumokban leírt ajánlás szerint a zoopedagógiai tevékenységet a legjobb egymástól elkülönített két területen művelni.
Az egyik az informális (nem szervezett keretek között zajló) nevelés, amely során a látogatóink minden rétegéhez el kell juttatnunk az állatkertek természetvédelmi, környezetvédelmi üzenetét. Ez többek között azért is fontos, mert ma világszerte rengeteg, több mint 600 millió ember jár évente állatkertekbe. Ez a szám Magyarországon kb. 3 millió. Vétek lenne kihagyni azt a lehetőséget, hogy ennyi emberre ne próbáljunk pozitív hatást gyakorolni.
„Látogatóink többsége pihentető, felhőtlen, vidám napot kíván eltölteni az állatkertben, így széleskörű ismeretterjesztésre van szükség, amely korra és képességekre való tekintet nélkül, bárki számára biztosít információt. Az állatkerti közönség a társadalom széles keresztmetszete, így ez a különféle célcsoportok (pl. döntéshozók, az üzleti élet vezetői, fogyasztók, szülők, pedagógusok, tanulók, kis gyerekek) irányított természetvédelmi nevelésére ad módot.”
Ez azt jelenti, hogy a nem oktatási intézményekből érkező gyermekeket és felnőtteket is meg kell próbálnunk ösztönözni, befolyásolni a környezettudatos életvitelre. Az állatokat, azok eredeti élőhelyeit, a rájuk leselkedő veszélyeket már mindjárt az ismertető táblákon érdemes bemutatni. Az állatkertek által felvállalt fajmegmentési programokról legjobb külön információs rendszer segítségével tájékoztatást nyújtani.
Nagy igény van olyan, az állatkert egészét bemutató, akár írott akár filmre vett tájékoztató anyagokra, amelyeket a látogatók hazavihetnek, és ez által otthon feleleveníthetik az intézmény látogatásakor szerzett élményeiket, ugyanakkor kíváncsiságukat kielégítve sok újat megtudhatnak kedvenceik életéről, szokásairól, az állatkert kulisszatitkairól és természetvédelmi küldetéséről.
Különböző, különleges fotókkal, vagy tárgyakkal illusztrált állandó és időszakos kiállításokon igyekszünk szemléletessé és érzékletessé tenni az állatok, a természet szépségeit, de azokat a természeti és épített környezetünket veszélyeztető problémákat is, amelyekre fel kell hívnunk minden ember figyelmét.
A nagyközönség számára nyújtott szolgáltatásaink közül legnépszerűbbek az interaktív programjaink, így a látványos állatetetések, amelyek során nagyon érdekes és hasznos természetvédelmi információk is elhangzanak (a Szegedi Vadasparkban Zoo típusú találkozásokként hirdetjük) és azok a családi rendezvények ahol a látogatók, akár simogatva is ismerkedhetnek az állatokkal, illetve játékos feladatokat megoldva tehetik próbára az állatokhoz mérve saját ügyességüket, illetve tudásukat. Ez utóbbi rendezvényeink egy részét a zöld jeles napokra (Víz világnapja, Föld napja, Állatok világnapja) szervezzük, ahol természet- és környezetvédelemmel foglalkozó zöld szervezetekkel együttműködve találjuk ki, hogyan is erősíthetnénk látogatóink környezettudatos viselkedését.
Programjaink másik része, nem véletlenül olyan ünnepek köré csoportosul, ahol „régi jó magyar szokás szerint” az állatkert kihagyhatatlan látogatási centrum, pláne gyermekes családoknak, így Húsvét, Május 1., Gyermeknap. Sokakat vonzanak éjszakai állatkert sétáink, ahol a sötétség adta, kicsit borzongató látvány adja az újabb lehetőséget természetvédelmi üzenetünk átadására.
Foglalkozások gyermekcsoportoknak
A zooped
agógia másik területe a formális, óvodai és iskolai csoportok számára szervezett, az oktatási intézmények nevelési programjához kapcsolódó foglalkozások és órák lebonyolítása. A témák sora már akkor is szinte végtelen, ha csak a környezetismereti és a biológia tananyagot vesszük alapul. A legfontosabb, hogy mindegyik korosztálynak a maga életkori sajátosságaihoz igazodó és a rá vonatkozó követelmény szerint álljon össze az állatkert kínálata.
A Szegedi Vadaspark Zoo ovi és Zoo suli foglalkozásai minden ősszel és tavasszal megújulnak. A kisgyermekek részére elsősorban az évszakokhoz kötődő természeti jelenségeket, a tapinthatóként is megismerhető csodákat mutatjuk be. A kisiskolások számára egy, a saját szintjükön rendszerbe foglalt témákat ajánlunk. Az általános iskola felső tagozatáról érkező tanulók minden esetben már komolyabb biológiai és természetvédelmi ismereteket is kapnak. A középiskolásokkal már a környezettudatos viselkedést igyekszünk megismertetni.
A speciális nevelést igénylő tanulóknak (fogyatékkal élők) és pedagógusainak szintén a fenti kínálatból ajánlunk, de természetesen sokkal interaktívabb megvalósításban. Náluk, korosztálytól függetlenül, a foglalkozások mindegyike az állatokkal való komoly érzelmi kapcsolatokra épül, hiszen számukra mindez egész személyiségük egészségesebb fejlődését is elősegíti.
Az állatkertben végzett oktatást-nevelést elsősorban az állatkert alkalmazásában dolgozó, tanári diplomával rendelkező zoopedagógusok végzik. Ők találják ki és tartják meg a gyermekeknek, tanulóknak szóló órákat, foglalkozásokat, de ők készítik elő és szervezik a nagyközönség oktatását-nevelését is. Természetesen munkájuk csak akkor igazán hatékony és gördülékeny, ha az állatkert többi dolgozója is aktív, segítő részese az állatkert zoopedagógiai tevékenységének.