|
Partnereink:
|
EAZA Emberszabású Kampány - EAZA Ape Campaign
Tartalom: Kik azok az emberszabásúak? / Fenyegető tényezők / Hogyan akadályozhatjuk meg az emberszabásúak kipusztulását? / Az emberszabásúak részletes bemutatása / Támogatott projektek
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) több mint tíz éve folytat átfogó nemzetközi kampányokat egy-egy állatfaj, vagy egy adott természetvédelmi kincsekben gazdag, de veszélyeztetett terület megmentése érdekében. 2000 óta az európai állatkertekben gyűjtöttek petíciót azért, hogy az Európai Unió hatékonyabb lépjen fel a trópusi országokban egyre súlyosabb krízist okozó vadállat irtás ellen (Bushmeat Campaign), kértünk pénzadományokat a dél-amerikai atlanti partvidéki esőerdők és Madagaszkár megmentésére, vagy éppen a kétéltűek, tigrisek, orrszarvúak, ázsiai teknősök és európai ragadozók kritikus helyzetére hívtuk fel a figyelmet. Bár Magyarországon nem a pénzadományok domináltak, Európa szerte jelentős összegek gyűltek össze egy-egy kampány során (500 ezer és 1 millió euró között), amelyekkel elsősorban az élőlények élőhelyén működő természetvédelmi programokat támogatta az EAZA.
A 2010. végén indult új természetvédelmi kampány egy hozzánk közel álló állatcsoport, pontosabban a legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok súlyos helyzetére hívja fel a figyelmet. Többen közöttük, mint a hegyi gorilla, a kipusztulás szélén állnak, de általában elmondható, hogy komoly problémák vannak a fajok és élőhelyük védelmét tekintve. A Szegedi Vadasparkban a Föld napjához kapcsolódó rendezvényünkön, az április 17-én indul a természetvédelmi kampány, számos érdekességgel és hasznos tudnivalóval szolgálva a hozzánk látogatókat.
Kik azok az emberszabásúak?
Régen az embert különálló családba sorolták az emberszabású majmoktól, úgy vélték, hogy túlságosan nagy távolság van közöttünk. Az ember és az emberszabásúak evolúciós elkülönülésének időpontját 20-25 millió évre becsülték. Azonban a genetikai kutatási módszerek fejlődésével jelentősen módosult ez a kép, eszerint az ember és a legközelebbi rokonaink, a csimpánzok törzsfejlődése kb. 6-7 millió éve vált szét. A régészeti leletek azóta megerősítették ezt, ami megváltoztatta a rokonságunk rendszertani beosztását is. Vagyis, a 2-2 csimpánz-, gorilla- és orángutánfajjal együtt egy családba, az emberfélék családjába (Hominidae) tartozunk. A gibbonok távolabbi rokonaink, velük együtt az emberszerűek öregcsaládjának (Hominoidea) tagjai vagyunk. Tehát a rokonság valóban nagyon közeli, a csimpánzokkal való genetikai azonosságunk kb. 96%-os.
Az emberszabású majmok ősei velünk szemben kevésbé alkalmazkodtak a változatos élőhelyekhez, talán nem bírták a versenyt az ősi emberekkel sem, így elsősorban viszonylag területen és csak bizonyos élőhely típusokban maradtak fenn. Valamennyien trópusi erdőkben élnek, viszonylag kis létszámú csapatokban. A modern korban elsősorban ez a specializálódás okozza sérülékenységüket, az élőhelyük elvesztése a fajaik pusztulásával jár.
Veszélyek és tennivalók
Az emberszabású majmok 6, és a gibbonfélék 16 faját a vadászat, az erdőirtások és a betegségek veszélyeztetik. A segítségünk nélkül ezek a csodálatos és emblematikus állatok ki fognak halni. Valamennyien veszélyeztetettek, sőt, néhányukat egyenesen a kipusztulás fenyegeti. Például a hainani gibbon a kihalás szélén áll, kevesebb, mint 20 vadon élő egyedével, a Diehl-nyugatigorillákból pedig kevesebb, mint 400 egyed él. Nem csak azért kell biztosítanunk az emberszabásúak túlélését, mert morális kötelezettségünk ezt tenni. A trópusi erdők ökoszisztémája létfontosságú az emberek számára is, az emberszabásúak pedig kulcsfajokként alapvető szerepet játszanak élőhelyükön. Segítenek az erdők szerkezetének fenntartásában, és számtalan növényfaj magvainak szétszórásában s fontos a szerepük. A védelmük nem könnyű feladat, de tudjuk, hogy ezzel a lépéssel valóban képesek lehetünk rávonni a figyelmet az élőhelyeket és a fajokat veszélyeztető tényezőkre.
Az EAZA Emberszabású Kampány az emberszabásúakat veszélyeztető tényezőkre és a sürgős tennivalókra hívja fel a figyelmet. Az EAZA tagjainak és a kampány egyéb partnereinek segítsége révén az emberszabásúak fennmaradásának biztosításáért és egy időtálló természetvédelmi szabályrendszer lefektetéséért fogunk dolgozni. Ha nem tudjuk megóvni az emberszabásúakat és az ökoszisztémát, amelytől függenek, akkor hogyan akarjuk megóvni a teljes természeti világot?
A kampány célja: lényegi és időtálló hozzájárulás az emberszabásúak és élőhelyeik védelméhez.
A kampány fő célkitűzései:
1. Az élőhelyek védelmének növelése, és az élőhelyek pusztulásának csökkentése.
2. Az emberszabásúak vadászatának, valamint akár élő egyedeikkel, akár a tetemeikkel
történő kereskedelmük csökkentése.
3. A fogyasztói szokások megváltoztatása, ezáltal csökkentve az emberszabásúakra és
élőhelyeikre nehezedő nyomást.
4. Egymillió eurós alaptőkével a folyamatban lévő természetvédelmi programok anyagi
támogatása.
A kampány céljainak elérése az emberek emberszabásúakkal szembeni felelősségtudatának növelésén, a döntéshozókra gyakorolt nyomáson, valamint a természetvédelmi programok támogatásához adomány gyűjtésén keresztül valósulhat meg. A kampány az élőhelyek elvesztésére és a kereskedelemre – nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt –, valamint az emberszabásúakra is veszélyt jelentő betegségek kontrollálására koncentrál. A kampány támogatására és a célok eléréséhez fontosak a különböző szervezetekkel és projektekkel való kapcsolatok.
A Szegedi Vadaspark elsősorban oktatási-nevelési munkával segíti az európai kampányt, tehát a 3. ponthoz igyekszünk a magunk részéről a legtöbbet hozzátenni.
Fenyegető tényezők
Az összes emberszabású veszélyben van a vadászat, az élőhelyek elvesztése és a betegségek miatt. Ezeknek a veszélyeztető tényezőknek – melyekért leginkább az ember a felelős – hatására a legtöbb emberszabású veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett státuszú az IUCN Vörös Listáján.
Vadászat és kereskedelem
A vadászat Afrikában és Délkelet-Ázsiában egyaránt az egyik legfőbb oka az emberszabásúak állományainak csökkenésének. Ez többnyire a húsuk kereskedelme miatt történik („bushmeat” - vadhús), illetve kisebb mértékben az élő utódokkal és a testrészekkel való kereskedelem miatt; utóbbit többnyire mágikus szertartásokra vagy orvoslási céllal használják. Gyakran vezetnek vadászathoz az emberek és az emberszabásúak közötti konfliktusok is, pl. mivel az emberszabásúak természetes élőhelyei közé behatoló mezőgazdasági területeken megdézsmálják a termesztett növényeket. Az emberszabású majmok és a legtöbb gibbonfaj vadászata illegális tevékenység. A legtöbb országban ugyanakkor nem tartatják be szigorúan a törvényeket, vagy könnyű azokat kijátszani, így a vadászat folytatódik tovább.
A bushmeat a legáltalánosabb kizsákmányolási formája a vadon élő állatoknak. Afrikában és Délkelet-Ázsiában egyaránt hatalmas méreteket ölt. A vadhús vadászat már régóta nem a helyi közösségek létfenntartását szolgálja. A vadhús vadászat ugyanis ma már illegális, és elsősorban kereskedelmi célú. Az élőhelyek elvesztése, főként a faipari tevékenységek miatt, az erdőterületek kiterjedésének csökkenésében és fragmentálódásában jelentkezik. Ez lehetővé teszi a vadászoknak, hogy könnyebben hozzáférjenek az ilyen élőhelyekhez, és ezáltal az emberszabású majmokhoz is, biztosítva ezzel a kereskedelem számára a folyamatos vadhús ellátást. A vidéki területek és a városközpontok között jól kiépített a hálózat, amely gyakran az országhatárokon is átnyúlik.
Afrika legtöbb területén széles körben fogyasztják a főemlősöket, és habár a kereskedelemben az emberszabásúak csak kis mértékben fordulnak elő, vadászatuk mégis jelentős természetvédelmi problémát jelent. Az emberszabású majmok húsa a tévhit szerint erőt és fortélyt ad a fogyasztóknak. Továbbá nagy értéke miatt a magas rangú emberek előszeretettel szolgálnak fel vendégeiknek vadhúst. Az emberszabásúak testrészeit a tradicionális gyógyászatban is használják. Húsuknak és testrészeiknek magas értéke nyilvánvalóan ösztönzőleg hat a vadászok és a fogyasztók közötti kapcsolatok fenntartására.
Az élő emberszabásúak kereskedelme
Az élő emberszabásúakkal, főként, mint házi kedvencként való kereskedelem szintén jelentős természetvédelmi problémát jelent élőhelyükön belül és nemzetközi szinten egyaránt. Az illegális nemzetközi kereskedelem a kisállat-kereskedelmet, a magángyűjteményeket, és az azon területeken fekvő állatkerteket szolgálják ki, ahol nincs szigorú szabályozás, és nincsenek összehangolt tenyészprogramok.
Afrikában az élő emberszabásúak kereskedelme nagyrészt a bushmeat „melléktermékeként” jelenik meg. A felnőtt állatokat húsukért megölik, az életben maradó fiatalokat pedig élve próbálják értékesíteni. Az elkobzott állatok menhelyekre kerülnek. Ezen állatok közül azonban csak nagyon kevesen kerülnek visszatelepítésre természetes élőhelyükre, mivel szinte lehetetlen beazonosítani őket, hogy honnan származnak, hiányoznak a biztonságos helyek a visszatelepítésekhez, a menhelyen nevelkedett állatokból hiányzik a megfelelő szociális élethez és a túléléshez szükséges képesség, és az ilyen visszatelepítési programok önmagukban is nagyon költségesek. Így végül is ezek az állatok a menhelyeken maradnak. Délkelet-Ázsiában az orangutánok kereskedelme a házikedvencek piacán komoly problémát jelentett a közelmúltban. 1995 és 1999 között mintegy 1.000 orangután-kölyköt importáltak Tajvanra. Ez a kereskedelem mára nagyrészt megszűnt, ám az élő állat kereskedők még mindig nagy haszonnal dolgoznak. Az indonéz törvények ellenére, melyek 75 éve nyújtanának védelmet az orangutánoknak és a gibbonoknak a vadászattól, a populációk csökkenése azt mutatja, hogy a vadászat tovább folytatódik. Ahogy Afrikában, úgy itt is nagy számban érkeznek elkobzott állatok a menhelyekre.
CITES
A vadon élő állatok kereskedelmét a Washingtoni Egyezmény (CITES) szabályozza. Az emberszabásúak fajai az Ő. függelékbe tartoznak, amely azt jelenti, hogy az Egyezmény aláírói csak bizonyos esetekben, és csak engedélyekkel rendelkező állatokat importálhatnak vagy exportálhatnak. Jelenleg az összes ország, ahol az emberszabásúak őshonosak, valamint a legtöbb európai ország is aláírta az Egyezményt. Ugyanakkor a kereskedelme nagy része titokban zajlik, általában más illegális tevékenységekkel karöltve.
A CITES szabályozása ellenére az illegális kereskedelem továbbra is folyik, beleértve a húsok Európába, valamint az élő állatok Közel- és Távol-Keletre való importját.
Élőhelyek elvesztése
Az élőhelyek elvesztése az egyik legfőbb veszélyforrása az emberszabásúak fennmaradásának. Az emberszabásúak élőhelyei, a trópusi esőerdők kiterjedése folyamatosan csökken a mezőgazdasági területek térnyerésével, az urbanizálódott területek fejlődésével és a fakitermeléssel, és ezek mindegyike a fák és egyéb növények – melyek táplálékot és búvóhelyet jelentenek az emberszabásúak számára – pusztítását eredményezik. Ezen tevékenységek hatására csökken tehát az emberszabásúak létéhez megfelelő élőhelyek mérete, de romlik a fennmaradó élőhelyek minősége is, mivel az ipari tevékenységekhez szükséges infrastruktúra feldarabolja és szennyezi azokat. Az utak és az emberek számának növekedésével együtt növekszik az emberszabásúakra nehezedő zavarás, a vadászat és a betegségek okozta veszélyek mértéke.
 Esőerdők irtása |
 Olajpálma ültetvény |
 Az ember közelsége is számos veszélyt rejt: betegségek, stressz, zavarás |
 Illegális fakitermelés |
Az emberszabásúak populációi a fragmentált erdőfoltokban elszigetelődnek egymástól, ezzel megnő a kockázata annak, hogy egy-egy ilyen izolált populációt a helyi katasztrófák (pl. járványok, extrém időjárás) teljesen kipusztítsanak. Továbbá a kis, elszigetelt populációk sokkal inkább ki vannak téve a genetikai leromlásnak, például a beltenyészet révén, amelynek eredményeként csökken az állomány fitnesze és a genetikai variabilitása, így a megváltozó körülményekhez való hosszú távú alkalmazkodás esélye is.
Esetenként az erdősítési folyamatok tovább csökkentik az élőhelyek minőségét, mivel nem őshonos növényfajokat ültetnek, vagy monokultúrákat hoznak létre, elsősorban gazdasági érdekeket szem előtt tartva. Az így létrejövő élőhelyek alkalmatlanok az emberszabásúak populációinak fenntartásához. Végezetül, az erdőirtások hozzájárulnak a klímaváltozáshoz is, amely további veszélyforrást jelent az emberszabásúakra – köztük az emberre is.
Ők és mi?
Az emberszabásúak élőhelyén végzett mezőgazdasági és fakitermelési munkálatok a helyi emberek és a külföldi fogyasztók igényei szerint történnek. Amíg a helyi lakosság népessége kicsi, addig az ő tevékenységük (élelem és faanyag gyűjtése az erdőből, növénytermesztés, állattenyésztés) még fenntartható, azaz harmóniában tudnak együtt élni az emberszabásúakkal, és az esőerdő teljes életközösségével. Ugyanakkor a népesség növekedésével olyan technológiákat (pl. tarvágások, égetések, bányászat) kezdenek el használni a maguk fenntartására, melyek az emberszabásúak élőhelyeit is rombolják. Amikor a mezőgazdaság és a fakitermelés gazdasági méreteket ölt, sokkal gyorsabban képesek tönkretenni az emberszabásúak élőhelyeit, mint a helyi érdekű tevékenységekkel. A kereskedelmi célú mezőgazdaság és fakitermelés termékei, pl. a pálmaolaj és a teakfa bútorok általában exportálásra kerülnek, mivel a fejlődő országoknak a jövedelem mindennél fontosabb. A kereskedelmi célú mezőgazdaság azt eredményezte, hogy az emberszabásúak elsődleges élőhelyeit monokultúrák váltották fel, ahol például olajpálmát és szóját termesztenek, hogy azokból különféle termékeket, bio-üzemanyagot állítsanak elő. A nagy mértékű fakitermelés lehetővé teszi, hogy a nyugati piac számára bútorokat gyártsanak, ugyanakkor hatalmas területekről irtják ki így az elsődleges erdőket.
Egészség, betegség
Az emberszabásúak fennmaradását komolyan veszélyeztetik a betegségek is. Habár az tény, hogy néha mindenki (mi is és legközelebbi rokonaink is) időnként megbetegszik, ám az emberszabásúakat az emberi tevékenységek hatására egyre gyakrabban és súlyosabban támadják meg a betegségek. És ahogy az emberek esetében is, az emberszabásúaknál is jobb megpróbálni fenntartani az egészséges állapotot, mint a betegségeket gyógyítani. A megelőzés a legjobb gyógymód!
Az élőhelyek elvesztése és a vadászat erős stresszhatást jelent az emberszabásúakra, amelynek következtében sebezhetőbbekké válnak a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. A betegségek néha a fajok között is terjedhetnek. Például ugyanazon gyümölcsfánál táplálkozva a gyümölcsevő denevérekről átterjedhet az ebola vírusa a gorillákra és a csimpánzokra. A nyugati gorillák élőhelyének (Kongói Köztársaság, Kamerun, Gabon) beszőkülése miatt az ebola gyorsan szét tud terjedni az állományban. Feltételezések szerint a gorillák 25%-a az ebola következtében pusztul el; az ebolával fertőződött gorillák 90%-a erős külső és belső vérzések közepette elpusztul. Mivel a csimpánzok jelenleg még elterjedtebbek, mint a gorillák, így az ő állományukban lassabban terjed az ebola.
Az emberek és az emberszabásúak közötti közeli rokonság miatt mi is megfertőződhetünk, és a legtöbb betegségüket mi is elkaphatjuk: ezeket a betegségeket nevezzük antopozoonózisoknak, illetve zoonózisoknak, azaz emberről állatra és állatról emberre terjedő betegségeknek. Amikor az immunrendszer ismert kórokozóval találkozik, azzal fel tudja venni a harcot. Ugyanakkor az emberek és háziállataik mind több és változatosabb betegséget hurcolnak be az emberszabásúak élőhelyeire, melyek az emberszabásúak szervezetének eddig ismeretlenek voltak, így sokkal fogékonyabbak rájuk. A házikedvencként vagy a rehabilitációs központokon tartott emberszabásúak gyakran fertőződnek az emberektől tuberkulózissal és hepatitisszel.
Hogy akadályozhatjuk meg az emberszabásúak kipusztulását?
Ahogy egyre szélesebb körben felismerik az emberszabásúak betegségeit, meghatározhatóak azok a megelőzési módszerek, amelyek a vadon élő állományok megőrzését szolgálják. Ezen célok érdekében a következő erőfeszítéseket lehet tenni:
1. feljavítani az emberszabásúak élőhelyeit a természetes határok visszaállítása vagy új határok létrehozásával, amelyek csökkentik, vagy gátolják a betegségek terjedését; vagy 2. a betegségek terjedésének meggátolására csökkenteni az emberek és emberszabásúak közötti interakciókat. A legkézenfekvőbb és legsikeresebb lépések e cél elérése érdekében az ökoturizmus terén tehetőek. Az ökoturizmus révén ugyanis az emberszabásúak és az emberek közötti távolság lecsökken, megnövelve ezzel a fertőzések átadásának esélyét. Ezért a turistákat egyre inkább szigorú protokollok betartására kötelezik, hogy a lehető legkisebb kockázatot jelentsék az éppen megfigyelt, vadonélő emberszabású populációra (például egy egyszerű megfázásos tünetegyüttes is kizárja a látogatás esélyét).
A betegségek és fertőzések megismerése nagyban segíti az orvostudomány fejlődését. Néhány különleges esetben vadon élő majmoknál is alkalmaznak állatorvosi ellátást, pedig ezek logisztikai, politikai és anyagi problémákba ütközhetnek.
Mit tehetünk mi?
Minden emberszabású túléléséhez fontos az élőhelyük védelme. A hatékony élőhelyvédelem csak a különböző emberek (a tudósoktól és a helyi vadőröktől az állatkertekig, a pedagógusokig és a fogyasztókig) egyesített tevékenysége révén valósulhat meg. Az állat-növény interakciókra kiterjedő gondos tanulmányok alapján a kutatók meg tudják határozni, hogy hogyan működik egy sikeres élőhely. Az emberszabásúak élőhelyeinek vizsgálatával nő az ismeretünk az emberszabásúak számáról, amely hozzájárul a hatékony élőhelyvédelmi tervek kidolgozásához. A tudományos kutatások eredményei segíthetnek meggyőzni a döntéshozókat is az emberszabásúak élőhelyeinek megóvásának fontosságáról. A parkőrök és a helyi hivatalnokok állnak az aktív élőhelyvédelem arcvonalában. A sérülékeny élőhelyeken járőrözéssel tudják csökkenteni az illegális vadászatot, a fakitermelést és egyéb tevékenységeket. Az orvvadászat megállításáért dolgoznak a csapdák eltávolításával és a vadon élő emberszabásúak kereskedelmének életben maradt áldozatainak elkobzásával.
Az oktatásnak, így a felelősségtudat növelésének, valamint a tanításnak, hogy mit tehetünk, központi szerepe van a sikeres élőhely-védelemben. Ez a fajta nevelés az iskolákon, az állatkerteken, múzeumokon és társadalmi szervezeteken keresztül valósulhat meg. Az emberszabásúak élőhelyén élők oktatása szintén nagyon fontos. A helyi társadalmi és természetvédelmi szervezetek fontos szerepet játszanak a helyi emberek nevelésében, hogy miért szükséges az élőhelyek megóvása.
Az állatkertek különleges helyet foglalnak el az emberszabásúak élőhelyeinek védelmében a felelősségtudat növelését szolgáló kampányaik, és a hatékony oktatási tevékenységük által. Az állatkertek által mind a zárttéri állományokkal, mind a terepen végzett kutatások szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük, miért van szükségük az emberszabásúaknak a jelenlegi élőhelyeikre.
Mit tudunk tenni fogyasztóként?
A fogyasztó társadalom jelentős pozitív hatással lehet az élőhelyvédelmi törekvésekre. El tudjuk kerülni, hogy olyan termékeket vásároljunk, amelyek az esőerdők pusztításával járnak, mint a trópusi keményfából vagy pálmaolajból készült termékek. Ahol lehetséges, fair-trade és fenntartható módon előállított termékeket kellene keresnünk, amely tisztességes bevételt jelent az ilyen élőhelyeken élő emberek megélhetéséhez. A befolyásos vállalatokat és hatóságokat meg kellene győzni, hogy az élőhelyeket pusztító tevékenységeik helyett az élőhelyek megőrzéséért dolgozzanak.
Az élőhelyek jövőbeli fennmaradásának másik lehetősége a kulcsfontosságú területek vagy az esőerdők közötti természetes folyosók megvásárlása lehet. Ez nem csak az élőhelyek fennmaradását segíti, hanem a közöttük meglévő kapcsolatot is, kiküszöbölve ezzel az emberszabásúak populációinak egymástól való elszigetelődését. Ezek a területvásárlások szintén kedvező bevételt jelentenek a kérdéses országoknak. Ezekhez a tevékenységekhez azonban tőke kell. Azok az emberek, vállalatok, intézmények és hatóságok, melyek nem tudnak aktívan részt venni a legközelebbi rokonaink élőhelyeinek megóvásában, pénzügyi támogatásuk révén tudnak értékes részesei lenni a természetvédelemnek.
Az emberszabásúak bemutatása
Az EAZA Emberszabású Kampány az összes emberszabású majomra és a gibbonokra összpontosít. Az alábbi táblázat összefoglalja a kampányban szereplő fajokat. De természetesen nem feledkezhetünk meg a legnépesebb, és legkevésbé veszélyeztetett emberszabásúról: magunkról, a Homo sapiens sapiens-ről sem. Hiszen ez a faj felelős a legnagyobb részben a többi emberszabásút fenyegető tényezők kialakulásáért. A kampányban résztvevő fajok rendszere
Emberszerűek öregcsaládja (Hominoidea)
Gibbonfélék (Hylobatidae) családja
Hylobates nemzetség
Hylobates agilis fürge gibbon EN
Hylobates albibarbis fehérszakállú gibbon EN
Hylobates klossii Kloss-gibbon EN
Hylobates lar fehérkező gibbon EN
Hylobates moloch ezüst gibbon EN
Hylobates muelleri Müller-gibbon EN
Hylobates pileatus sapkás gibbon EN
Nomascus nemzetség
Nomascus leucogenys fehérarcú gibbon CR
Nomascus siki annami gibbon EN
Nomascus gabriellae aranyarcú gibbon EN
Nomascus concolor bóbitás gibbon CR
Nomascus hainanus hainani gibbon CR
Nomascus nasutus szürkebóbitás gibbon CR
Hoolock nemzetség
Hoolock hoolock nyugati hulok EN
Hoolock leuconedys keleti hulok VU
Symphalangus nemzetség
Symphalangus syndactylus sziamang EN
Emberfélék családja (Hominidae)
Emberszabású majmok (Ponginae)
Pongo nemzetség
Pongo pygmaeus borneói orangután EN
Pongo abelii szumátrai orangután CR
Gorilla nemzetség
Gorilla gorilla nyugati gorilla CR
Gorilla beringei keleti gorilla EN
Pan nemzetség
Pan troglodytes csimpánz EN
Pan paniscus bonobó EN
Veszélyeztetettségi kategóriák az IUCN Red List szerint:
CR – kritikusan veszélyeztetett
EN – veszélyeztetett
VU – sebezhető
Gorillák
Honnan származnak a gorillák? A nyugati gorillák Nyugat-Afrikában, a keleti gorillák Közép-Afrikában élnek.
Mekkora egy gorilla? A hímek 1,70 m magasak, súlyuk 180 kg körüli, a nőstények 1,50 m magasak, és 100 kg körüli súlyúak.
Meddig élnek a gorillák? Állatkertben a legidősebb gorilla 54 éves volt.
Hogyan élnek a gorillák? Általában egy felnőtt hím több nősténnyel és különböző korú
kölykeikkel él együtt.
Veszélyeztetettek a gorillák? A keleti gorilla veszélyeztetett, a nyugati gorilla pedig kritikusan veszélyeztetett, populációjuk egyre csökken.
A gorilláknak két faja van: a nyugati gorilla (Gorilla gorilla) és a keleti gorilla (Gorilla beringei).
A nyugati gorillát további két alfaja különíthető el: a síkvidéki nyugatigorilla (Gorilla gorilla gorilla) és a Diehl-nyugatigorilla (Gorilla gorilla diehli). A keleti gorillának szintén két alfaja van: a Grauer-keletigorilla (Gorilla beringei graueri) és a hegyi keletigorilla (Gorilla beringei beringei). Az európai állatkertekben – két, Antwerpben tartott Grauer-keletigorilla nőstény kivételével – csak síkvidéki nyugati gorillákkal találkozhatunk. A hímek és nőstények között szembetűnő az ivari dimorfizmus, a hímek kétszer akkora súlyúak, mint a nőstények. 12-13 évesen a hímeken válltól a farukig feltőnő ezüstös színezet alakul ki. Ezért nevezik a felnőtt hímeket „ezüsthátúaknak”. Minden felnőtt hímen kialakul ezt az ezüstös hát, nem csak a domináns egyedeknél. Az összes emberszabású majom közül a gorillák csapatai mutatják a legstabilabb szerkezetet. A csapat viselkedésének központjában mindig az ezüsthátú hím áll. Különösen a hegyi keletigorilláknál egy fiatalabb hím átveheti a domináns szerepet a csapaton belül, de az idős ezüsthátút soha nem űzik el a csapatból. Amikor az ezüsthátú elpusztul, a csapat felbomlik, és a nőstények más csoportokhoz csatlakoznak.
A hegyi keletigorillák élnek a legmagasabb területeken, a Virunga-hegység 2.200-4.000 m közötti régiójában. A nyugati gorillák síksági erdőkben, mocsarakban, illetve hegyi erdőkben élnek 1.600 m magasságig. A gorillák növényevők. A nyugati gorilláknak egyfajta táplálkozási kultúrájuk van, tanult elemekkel, melyet nemzedékről nemzedékre átadnak egymásnak. Nemrégiben első alkalommal figyeltek meg eszközhasználatot is vadon élő gorilláknál: egyikőjük a Mbeli Bai mocsarában a vízbe lépve sétabotot használt. A gorilláknak csupán mintegy 20%-a él védett területeken, ahol, legalábbis elméletben, védve vannak az élőhelyek emberek általi átalakításaitól. A fennmaradó 80%-ot komolyan veszélyezteti az élőhelyek elvesztése. A kritikusan veszélyeztetett nyugati gorillákat elsősorban a rendkívül nagy szintő vadászat, valamint a betegségek általi magas mortalitás (amely egyes elzárt területeken 90% fölötti) fenyegeti. Ezeknek a tényezőknek a hatására az elmúlt 20-25 évben (egy gorillageneráció alatt) a becslések szerint a gorillák létszáma 60%-kal csökkent. A legszigorúbban védett területeken is komoly gondot jelent az orvvadászat, valamint az ebola, amely a védett területek mintegy felén jelent komoly csapást a gorillákra. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a bányászat szintén pusztító hatással van az élőhelyekre és a gorillák létszámára. Kongóban elsősorban aranyat és Coltan-ércet bányásznak. A Coltan magas tantál tartalmú ásvány, amelyet mobiltelefonok és laptopok gyártásakor használnak.
A gorillákat leginkább fenyegető három tényező:
1. vadhús (bushmeat)
2. betegségek terjedése (ebola)
3. az élőhelyek elvesztése a fakitermelés, a bányászat és a széntermelés miatt.
Orangutánok
Honnan származnak az orangutánok? Malajziából és Indonéziából, Borneó és Szumátra szigetéről.
Mekkora egy orangután? A hímek 1,40 m magasak, súlyuk 60-90, a nőstények 1,15 m magasak, és 40-50 kg súlyúak.
Meddig élnek az orangutánok? Állatkertben a legidősebb orangután 59 éves volt.
Hogyan élnek az orangutánok? Többnyire magányosak, a hímek territóriuma átfed több nőstény területével.
Veszélyeztetettek az orangutánok? A borneói orangután veszélyeztetett, a szumátrai
orangután kritikusan veszélyeztetett, vadon élő állományuk csökken, Szumátrán körülbelül
7.000. Borneón körülbelül 54.000 orangután élhet.
Az orangutánoknak két faja van: a borneói (Pongo pygmaeus) és a szumátrai orangután
(Pongo abelii).
Az orangután név malájul „erdei embert” jelent. Ugyanakkor a helyiek nem orangutánnak nevezik ezeket az emberszabásúakat, hanem más neveken illetik, mint pl. „mawas”. Valószínűleg évszázadokkal ezelőtt a Borneó és Szumátra partvidékére érkező misszionáriusoknak a helyiek meséltek az „erdei emberekről, akik kicsit vadak és nem tudnak olvasni”, csakhogy ők nem az emberszabásúakról beszéltek, hanem az erdőkben élő emberekről.
Az orangutánok a legnagyobb fán élő állatok. A fákon táplálkoznak, és itt építik alvófészküket. Az orangutánok eszközöket használnak, hogy hozzáférjenek a nehezen elérhető táplálékhoz, a tüskés és tövises gyümölcsökhöz is. Például levelekből egyfajta kesztyűt készítenek, amelyek megvédik a kezeiket a tövisektől. Ezek a viselkedéselemek populációnként változóak.
A felnőtt állatok életük nagy részét magányosan töltik. Mivel az orangutánok viszonylag nagyok és nehezek, így nem képesek élőhelyükön nagy távolságokat megtenni, de ugyanakkor nagy mennyiségű táplálékot képesek elfogyasztani. Ezért nagyobb szociális közösségekben élnek, hogy elkerüljék a forrásokért való versengést.
Az orangutánok fenyegetettségüket részben a nagyon alacsony szaporodási rátájuknak köszönhetik. Populációik sűrűsége szintén meglehetősen kicsi, ezért nagy területekre van szükségük. Továbbá elterjedésük szinte kizárólag csak a síksági erdőkre korlátozódik. Az orangutánokat leginkább fenyegető három tényező:
1. a növényzet megváltozása (olajpálma ligetek)
2. élőhelyek egyéb módon történő elvesztése és feldarabolódása (fakitermelés, tüzek)
3. vadászat (vadhús és a kölykök kereskedelme)
Csimpánz és bonobó
Honnan származnak a csimpánzok és a bonobók? Nyugat- és Közép-Afrikából.
Milyen nagyra nőnek? A csimpánzok körülbelül 1 m magasak; a hímek átlagosan 50 kg, a nőstények 35 kg súlyúak.
Meddig élnek? Vadon 30-40 évig, fogságban 50-60 évig.
Hogyan élnek? A csimpánzok nagy csapatokban élnek, hímek és nőstények vegyesen. A csimpánzok (Pan troglodytes) esetében az összes hím a nőstények fölött helyezkedik el a rangsorban, míg a bonobók (Pan paniscus) esetében a nőstények foglalnak el magasabb pozíciókat.Veszélyeztetettek a csimpánzok? A csimpánz veszélyeztetett, állománya csökken, vadon élő populációjának létszámát 172.000-301.000 közöttire becsülik. A bonobó veszélyeztetett, állománya csökken, vadon élő populációjának létszámát 5.000-50.000 közöttire becsülik. A csimpánzoknak két faja van: a csimpánz (Pan troglodytes) és a bonobó vagy törpecsimpánz (Pan paniscus). A csimpánz többnyire robosztusabb felépítésű, mint a bonobó. A bonobóknak jellegzetesen fekete arca van rózsaszín ajkakkal.
A csimpánzok főként az elsődleges és másodlagos trópusi esőerdőkben élnek, de előfordulnak az erdők peremén és a mocsaras erdőkben is. Úgy tűnik, hogy a csimpánzok a ritkított erdőkben és bozótosokban is fenn tudnak maradni, melynek eredményeként kevésbé érzékenyek ugyan az ökoszisztéma mérsékelt zavarására, ám a védett területeken kívül élő állományok sebezhetőbbé válnak az emberi fenyegetéssel szemben.
A csimpánzok több hímből és nőstényből álló, összetartó közösségekben élnek. Ezek a stabil csapatok 40-60 egyedből is állhatnak. A csimpánzok a fákon és a talajon egyaránt előfordulhatnak. Napjaik nagy részét a táplálék felkutatásával és fogyasztásával töltik. A fő táplálékuk a gyümölcsök és levelek, és csak alkalmanként zsákmányolnak állatokat, köztük rovarokat is. Az éjszakákat többnyire a fákon, a maguk által készített fészkekben töltik. A vadon élő csimpánzok száma az elmúlt 30 évben több mint 66%-kal csökkent.
A csimpánzok sebezhetőségét tovább növeli az alacsony szaporodási ráta, amely megnehezíti, hogy populációjuk talpra álljon. Habár a csökkenés okai jól ismertek, kevés az esély rá, hogy a közeljövőben a folyamat megforduljon. A csimpánzokat veszélyeztető tényezők összekapcsolódnak, és egymásra is hatással vannak:
1. A fakitermelésnek és más, az erdei ökoszisztémákat feldaraboló ipari tevékenységeknek (bányászat, olajkitermelés) köszönhető intenzív erdőirtások.
2. A szétdarabolódó, nyíltabb erdei élőhelyek jobban ki vannak téve a szél és a nap hatásainak és a tűzveszélynek.
3. Az erdőirtások hatására nyíltabbá váló élőhelyeken megnő a vadászok és a földművesek száma, akiknek a tevékenységének eredményeként az erdők tovább fragmentálódnak.
4. Az élőhelyek feldarabolódásának eredményeként növekszik az emberek és állatok közötti kapcsolat lehetősége, amely egy újabb problémát vet fel: az emberszabású majmok nagyobb eséllyel fertőződnek meg emberi betegségekkel. A zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek), mint az ebola, terjedését illetően is nagyobb a fenyegetettség.
5. Egyes állományokra a háborús hatások is veszélyt jelentenek az élőhelyek pusztulásán és a vadászat növekedésén keresztül.
Gibbonok
Honnan származnak a gibbonok? Trópusi és szubtrópusi esőerdőkben élnek Délkelet-Indiától Indonéziáig, északon Dél-Kínáig, beleértve Szumátra, Borneó és Jáva szigetét is.
Mekkorák a gibbonok? 5-8 kg-osak, a sziamangok 12-15 kg-osak.
Hogyan élnek a gibbonok? Párban élnek, utódaikkal családban.
Veszélyeztetettek a gibbonok? A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján az összes gibbonfaj fenyegetett státuszú: sebezhető, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett.
Tizenhat gibbonfajt különböztetnek meg. A fajokat négy nemzetségbe sorolják be: Hylobates, Nomascus, Hoolock és Symphalangus. A Hylobates genus tagjai Dél-Kínától (Yunnan tartománytól) Jáva szigetéig fordulnak elő, míg a Nomascus genus fajai Dél-Kínában, Dél-Vietnamban és Hainan szigetén élnek. A Hoolock fajok élőhelye Északkelet-Indiától, Assamtól Mianmarig terjed. Kis populációk (néhány száz egyed) Banglades keleti részén és Kína déli területein is előfordulnak. A Symphalangus genus egyetlen faja, a sziamang (Symphalangus syndactylus) Malajzia, Thaiföld és Szumátra erdeiben honos. Az európai állatkertekben a tizenhat gibbonfaj fele található meg.
A gibbonok a fákon élnek. A fák lombkoronájában sajátos függeszkedő helyváltoztatással közlekednek. A fák között lengenek egyik, majd másik kezükkel tartva magukat az ágakon. Kezüket kampóként használják, nem fogják meg az ágakat. Így a fákon gyorsabb sebességgel képesek haladni, mint az emberek gyalogolva. Ennek a függeszkedő életmódnak az eredményeként a gibbonok táplálkozási formája specializálttá vált. Megpróbálják elkerülni a gyümölcsökért és a levelekért folytatott versengést más állatfajokkal, így a fák legvékonyabb ágairól fogyasztják, ahol a legtöbb állat nem fér hozzá a táplálékhoz.
A gibbonok párban élnek, az utódaikkal. Hangjelekkel jelölik territóriumukat, amelyet fajtól függően gyakran 10-20 percen keresztül hallatnak. A gibbonok énekének életük más területein is fontos szerepe van, mint a párválasztásban, a párok védelmében és/vagy a hím és nőstény közötti kötelékek megerősítésében. A legtöbb gibbonfaj esetében a hím és a nőstény összehangolja énekét, melynek eredményeként gondosan kidolgozott duett jön létre. A gibbonfajok könnyen elkülöníthetőek énekük alapján, mivel azok fajonként különbözőek, és öröklődőek.
A gibbonok a történelmi időkben Kína nagy részén előfordultak, és fontos szerepet töltöttek be a kínai kultúrában. Körülbelül időszámításunk előtt 150 évvel ezelőtt született az a legenda, mely szerint a gibbonok képesek emberekké változni, és így évszázadokon keresztül élnek.
Sajnos az ember fontos szerepet tölt be ezeknek a karizmatikus fajoknak a pusztulásában. A gibbonokat leginkább veszélyeztető három tényező:
1. Illegális állatkereskedelem
2. Élőhelyek pusztítása
3. Beltenyészet
A fiatal gibbonokra nagy az igény, mint házikedvencek. A szülők és utóduk között nagyon erős a kapcsolat, így a nőstény akkor sem hagyja magára kölykét, ha veszélyben van. Ezért, hogy az emberek megszerezhessék a kölyköket, le kell lőni a nőstényeket. A felnőtt hímek is gyakran esnek ilyenkor áldozatul, mivel megpróbálják védeni párjukat és az utódot. A gibbonok lassú szaporodási üteme miatt még nagyobb gondot jelent ez a probléma. Az erdők fragmentálódása szintén nagy hatással van a gibbonok populációira, mivel megakadályozza az állatok migrációját. Ez azt jelenti, hogy a gibbonok nem tudnak új területekre menni, és új párokat kialakítani. Ennek eredményeként megnő a beltenyészet esélye, amely igen hátrányos az egyedek egészségét, illetve a gibbonok egész jövőjét illetően.
Támogatott projektek
A felelősségtudat növelése mellett az EAZA Emberszabású Kampány célja az adománygyűjtés is, amellyel emberszabású-védelmi projekteket támogat.
A projektek, amelyeket az EAZA Emberszabású-védelmi Alapítványa támogatni kíván, lefedik az összes emberszabású fajt, valamint az összes fenyegető tényezőt. Ha elérjük a célunkat, hogy összegyűjtsünk 1 millió € adományt, jelentős és tartós támogatást tudunk adni az emberszabásúak és élőhelyeik fennmaradására.
Előre kiválasztott projektek
Négy projektet választottunk ki, amelyeket az EAZA Emberszabású-védelmi Alapítvány támogatni fog.
1. FFI Cao Vit Gibbon Conservation Project – gibbon-élőhelyek védelme Kínában
2. Kinabatang Orangutan Conservation Programme – az orangutánok hosszútávú fennmaradásáért dolgozó program Borneón
3. Awely Green Caps – a bonobók vadászatára és kereskedelmére összpontosít a
Kongói Demokratikus Köztársaságban
4. Dja Biosphere Reserve – Kamerunban a csimpánzokat és gorillákat veszélyeztető tényezőkre fókuszál
A Kampány angol szövegének fordítását köszönjük Veress Tamásnak (Miskolci Állatkert)