A választás többek között azért esett a nagymacskákra, mert azon túl, hogy látványosak, környezetgazdagítás szempontjából sem elhanyagolhatóak, hiszen az állatkertek legpasszívabb lakói közé tartoznak és igen nagy kihívást jelent aktivitásra bírni őket.

Dolgozatomban két nagymacska fajt figyeltem meg, a magányos életmódot folytató jaguárt és az egyetlen szociális macskafélét az oroszlánt. Ez a két faj nem csak szociobiológiai szempontból, hanem ökológiai igényei alapján is különbözik egymástól. Ezen kívül nem csak a fajok, hanem azok egyedei között is vannak eltérések a környezetgazdagítás hatékonyságát illetően (nem, életkor, rangsor).

A két fajt külön-külön 3 hétig figyeltem meg, de nem folyamatosan, vagyis nem egy idősort vizsgáltam, hanem három különböző mintát, vagyis hetet. Minden héten 5 napot töltöttem megfigyeléssel, melyeknek az időtartama 3 óra volt. Tehát egy-egy faj megfigyelésére 3x15 órát fordítottam a három különböző mintában összesen. A megfigyelések megtervezésének az alapja az volt, hogy passzív állatok lévén minél hosszabb egy megfigyelés időintervalluma, annál több magatartáselem előfordulására van lehetőség. A megfigyeléseimet különböző napszakokban (délelőtt vagy délután), felváltva végeztem, mivel az állatok aktivitása egyéb tényezők mellett, többnyire napszakonként változik.

A minták (hetek) a környezetgazdagítás intenzitását illetően különböztek egymástól. Az első héten nem volt környezetgazdagítás, ez a „kontroll hét”. A második héten 5 napból 3 alkalommal, vagyis minden második nap volt környezetgazdagítás, ez a „laza környezetgazdagításos hét”. Végül a harmadik héten minden nap, azaz 5 napon keresztül történt környezetgazdagítás, tehát ez a „sűrű környezetgazdagításos hét”.
A megfigyelések megtervezését az adatgyűjtés, vagyis maga a megfigyelés követte. Az etológiai megfigyelések elengedhetetlen feltétele az etogram, mely a vizsgált fajok magatartáselemeinek a gyűjteménye. Az általam használt etogram összesen 27 elemet tartalmazott, azok az elemek kerültek felvételre, amelyek a vizsgált fajokra, a vizsgált környezetben jellemzőek.

A viselkedés leírására a teljes (folyamatos) leírás módszerét alkalmaztam. Ez a technika megkívánja, hogy a megfigyelési idő alatt a megfigyelő folyamatosan rögzítse az etogramba felvett minden egyes magatartáselem előfordulását, tehát adatot kapunk a viselkedéselemek sorrendjéről, az egyes elemek gyakoriságáról és időtartamáról. Ez a módszer szolgáltatja a legteljesebb adatsort a viselkedésről, viszont csak olyan állatokon célszerű végezni, mint például a nagymacskák (különösen, ha több egyedről van szó), amelyek alaptermészetüket tekintve kevésbé aktívak. Eltérő esetekben több megfigyelőre vagy képfelvétel többszörös visszajátszására lehet szükség.

A megfigyelések alatt, a teljes leírás folyamán az előforduló magatartáselemek feljegyzésére adattáblázatot használtam. Minden megfigyelés kezdete előtt feljegyeztem a dátumot, a megfigyelt fajt, a körülményeket (pl. időjárás, hőmérséklet), van-e környezetgazdagítás, ha van hogyan, milyen formában történt és végül a megfigyelés kezdetének majd a befejezésének az idejét.

Az általam vizsgált két faj minden egyedét megfigyeltem - tekintettel a jelentős egyedi különbségekre, amely a dominanciaviszonyokból, életkori és nemi különbségekből adódik - ez a későbbiek során lehetővé tette az egyedi összehasonlítást.

A 3 órás megfigyelések közben adott faj egyedeit egyszerre figyeltem, feljegyeztem az egyedek nevét, az előforduló magatartáselemek kódját (rövidítését), megjelenésének kezdetét és végét, tehát az időtartamát és a fontosabb megjegyzéseket, észrevételeket a viselkedéssel kapcsolatban.

Fontos megemlíteni, hogy a teljes leírás módszerrel sem írjuk le az állat teljes viselkedését, csak azt és csak olyan szinten tudjuk leírni, ahogy viselkedés kategóriaként bevettük a vizsgálatba.
A megfigyeléseket követően a kitöltött adattáblázatokból kiszámoltam az egyes hetek (3 órás megfigyeléssel töltött) napjain előforduló magatartáselemek időtartamát. Ezután heti bontásban napi átlagot számoltam az egyes elemekre. Az adatok feldolgozása Excel táblázatban történt.
A napi átlagok értékét minden magatartáselemre nézve, egyedenként, az idő függvényében, percben kifejezve, grafikonon ábrázoltam a különböző hetekben.

Ezt követően a vizsgált magatartáselemek napi átlagait különböző csoportosítások alapján (aktív és passzív elemek) hasonlítottam össze az egyes hetekre vetítve, egyedenként, percben kifejezve és szintén grafikusan ábrázolva.

Végül az eredmények alátámasztására egy statisztikai adatelemző módszert, az egytényezős varianciaanalízist (ANOVA) alkalmaztam, mellyel összehasonlítottam a kontroll és a kezelt minták (hetek) időtartamainak szórását, egyedenként, a különböző (környezetgazdagítás hatása szempontjából jelentős) magatartáselemekre nézve, illetve megvizsgáltam, hogy a kapott eredmények statisztikailag szignifikánsak-e (5%-os szignifikanciaszinten).

A környezetgazdagítás módszereinek több típusát lehet megkülönböztetni, a megfigyeléseim során a vizsgált fajok egyedeinek a táplálékai voltak a környezetgazdagítás alapanyagai. A jaguárok esetében legtöbbször patkányt és ritkábban marhacsontot, az oroszlánoknál pedig csirkehúst és szintén csontokat használtak. Legsikeresebbnek mindkét faj esetében a csontok bizonyultak, mivel ez kötötte le legtöbb ideig a figyelmüket, gyakran a 3 órás megfigyelési időt is kitöltötte az ezekkel való elfoglaltság.
A táplálékot jutazsákba rejtették kisebb farönkök közé, ez utóbbiak adtak tartást a zsáknak. Egy kifutóba legtöbbször 2 zsák került, mivel több egyed tartózkodik a kifutókban, azonban a hierarchiai viszonyok miatt ez nem jelentette azt, hogy minden egyed egyformán részesül a környezetgazdagításban, különösen a jaguároknál volt ez megfigyelhető, ahol az erőfölényben lévő hím kisajátította magának mindkét zsákot. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy alapvetően magányos életmódot folytató fajról van szó, ellentétben az oroszlánokkal, ahol ez a jelenség kevésbé volt megfigyelhető, náluk inkább az az egyed birtokolhatta a zsákot, amelyik hamarabb elkapta vagy megtalálta azt.

A zsákokat az állatok kiengedése előtt hozzákötötték vagy láncolták egy fához vagy oszlophoz, a jaguároknál figyelembe véve kiváló mászóképességüket gyakran felkötötték egy fára, ezáltal nem csak a kibontás, hanem a hozzájutás is meg volt nehezítve az állatok számára. Az oroszlánok felül nyitott kifutója és az oroszlánház felépítése lehetővé tette azt, hogy bármelyik napszakban az állatok kint tartózkodása során is elvégezhessék a környezetgazdagítást úgy, hogy felülről bedobták a zsákot. Gyakran a két zsák végét összekötötték és úgy dobták be a kifutóba, így az oroszlánoknál is előfordulhattak konfliktusok a zsák megszerzését illetően.

A fentiekben alkalmazott környezetgazdagítási módszerek azért előnyösek, mert az állatok számára nem tartalmaznak káros vagy emészthetetlen anyagokat. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a bejuttatott eledel mennyisége nem befolyásolhatja a takarmányozás menetét. A megfigyeléssel töltött hetek eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy a környezetgazdagításnak volt hatása a két vizsgált faj és azok egyedeinek a viselkedésére. A 3 különböző héten, amelyek a környezetgazdagítás intenzitásában tértek el egymástól, folyamatosan csökkent az olyan abszolút passzív viselkedések időtartama, mint a fekvés lehajtott, illetve felemelt fejjel. Ezzel párhuzamosan növekedett az aktív elemek időtartama, melyek közül legjelentősebb a figyelem, agresszió, mozgásos viselkedések és a játék, amely a környezetgazdagítás előtt az oroszlánoknál egyáltalán nem, a jaguároknál pedig csak minimális időtartamban jelent meg a fajtársak között. A jaguárok esetében az egyedi különbségeket illetően figyelemre méltó volt a hím egyed agresszív magatartása a nősténnyel szemben, amely csak a környezetgazdagítás alatt volt észlelhető, a környezetgazdagítás után ezt az agresszivitást legtöbbször egyfajta engesztelés követte a hím részéről, mely általában a társas kapcsolatok ápolásában (dörgölőzésben) nyilvánult meg. A nőstény jaguár esetében pedig a sztereotipikus viselkedés (két pont között sétál, oda-vissza, folyamatosan) időtartama folyamatosan csökkent a vizsgált hetek alatt.

Az oroszlánok, mint együttműködő, társas nagymacskák között, már nehezebb volt összefüggéseket találni és következtetéseket levonni a viselkedés egyedi különbségeit illetően, viszont összességében itt is fellelhetők azok a jelentős magatartásbeli változások, amelyek a környezetgazdagítás hatásának tudhatók be.

összegezve megállapítható, hogy eredményes volt a környezetgazdagítás, ha az intenzitás nem is minden esetben, maga a környezetgazdagítás megtörténte mindenképpen befolyásolta az állatok viselkedését: a vizsgált fajok egyedeinek az aktivitása megnőtt a kontrollhoz képest és egyre több fajra jellemző viselkedéselem jelent meg, illetve lecsökkentek az abnormális magatartásformák, melyek a zárt térben tartott állatoknál gyakran felfedezhetők. Az előbbi megállapítást a statisztikai elemzések (ANOVA) is alátámasztották, a vizsgált magatartáselemekre többnyire szignifikáns eredményt kaptam, ami arra enged következtetni, hogy a mintákban (hetekben) megfigyelt különbség és összefüggés nemcsak a mintákban áll fenn, vagyis a vizsgált egyedek viselkedésbeli változásai nagy valószínűséggel nem a véletlen művei, hanem a környezetgazdagítás eredményei.

Szerző és a fotók készítője:
Krizsán Éva