A Vadaspark állatainak többségét zárni szoktuk esténként. Szükség van erre, hiszen vannak olyan állatok, amelyek veszélyesek, így egy este történt rongálódás a kifutóban (pl. egy késő este támadt vihar miatt fa dől a kerítésre) komoly problémát jelenthet, amelynek súlyos következményeit nem kell különösebben ecsetelnem (vihar közeledtével elsőként a veszélyes állatokat zárjuk nappal is). Több állat esetében a zárás oka emellett a félénkségük, hiszen olyan állatok vannak közöttük, amelyek este megriadva egy vélt vagy valós veszélytől, akár magukban is kárt tehetnek. Egyes állatok nem érzékelik jól a hőmérséklet változásait, ilyen többek között a sörényes hangyász is, így akár fagyási sérüléseket is szenvedhetnek, ha rájuk bízzuk, hogy bemennek a házukba, vagy sem. Több esetben az állatok maguk is alig várják az esti zárást, így már ott állnak az ajtó előtt türelmetlenül várva a gondozót. Persze vannak, akik pont ellenkezőleg, kifejezetten ellenzik az esti zárást. Szegeden a foltos hiénák azok a rebellisek, akiknél a legnagyobb türelem és ravaszság szükségeltetik a gondozók részéről a házba való becsalogatás folyamán. A veszélyes állatoknál a gondozó kívülről kezeli a tolóajtót, vagyis a súbert (az állatkerti terminus szerint). Egyes állatokat, mint a főemlősöket, mindennap vacsora várja, mások, mint a nagyragadozók, csak kétnaponta kapják meg az esti falnivalót.

Előadás az oroszlánok kifutójánál

Ebből is látszik, hogy az éjszakai program sok állatunk számára ugyanúgy izgalmas és szokatlan, mint a látogatóknak. Sokan úgy vélik, hogy az állatkerti állatok passzívak, nem törődnek a külső világgal, csak unatkoznak egész nap. Ez nem igaz, az állatok nagyon is aktívan figyelik a környezetüket, a lustán henyélő oroszlánok egyből fölkapják a fejüket, ha ismerős arcot látnak, például az állatorvosét, akit az állatok nem különösebben kedvelnek, ami persze nem a hálátlanság jele, egyszerűen csak összekötik a jelenlétét a bajjal, amelyet elhárítani igyekszik. A látogatók szokásos nappali jelenléte helyett az éjszakai tömeg tehát egy újabb furcsaság, amelyhez alkalmazkodniuk kell az állatoknak, de éppen a jó alkalmazkodóképességüket mutatja, hogy néhány ilyen élmény után már ugyanúgy nem zavarja őket az emberek esti jelenléte, mint nappal.

Oroszlánlakoma

Családi kör

Az éjszakai program a Szegedi Vadasparkban nem csak abból áll, hogy 19.00-kor újra nyitjuk a pénztárakat, és akár éjfélig az állatkertben lehet maradni. Programokat, köztük látványetetéseket kínálunk, rendszerint hármat. Nyolc órakor a bejárat közelében, ilyenkor a kevésbé ismert, de annál aktívabb és látványosabb rozsomákok, vagy a szibériai tigrisek nyitják az esti látványetetési programot. Többnyire kilenckor kerül sor az afrikai állatokra, köztük a legjobban várt látványosságra, az oroszláncsapat etetésére. Ilyenkor a hiénák sem maradhatnak ki, némi szerencsével akár a kacagásukat is lehet hallani izgatottságukban, miközben osztoznak a felkínált húson. Újabban a törpe vízilókat is bevonjuk az etetésbe, akik a vízben fogyasztják el a salátájukat. Az utolsó program során többször kísérletezünk, pumát, vagy jaguárt, idén először farkast etetünk. A rendezvény lebonyolításában nagy segítségünkre vannak az önkénteseink, akiknek támogatását sosem tudjuk eléggé megköszönni. Az éjszakai program során többnyire ők várják hüllősimogatásra a látogatókat.  

Kíváncsi sokaság

A látványetetés során több húst kapnak a ragadozók, mint egyébként. Míg az oroszlánok és tigrisek esetében szükséges úgy időzítenünk a napi etetéseket, hogy ne jóllakottan várják az estét, a torkos rozsomákokra és az örök játékos jaguár hímre minden esetben lehet „számítani”.

Akik már látták a Zoo Típusú Találkozások című állatbemutató programunkat nappal, tudják, hogy a látványetetések során rendszerint kihívás elé állítjuk az állatokat. Ez a környezetgazdagításnak nevezett állatkerti gyakorlattal függ össze, amely során különböző rafinériákkal mozgatjuk, aktivizáljuk az állatainkat. Előfordul, hogy a húst zsákba rejtjük, jó erősen kikötözzük, ami némi küzdelmet hoz a lakoma mellé. Sokszor észrevettük, hogy az állatok nem egyszer a nehezebben megszerezhető húst választották, ahelyett, amit csak úgy, magában leraktunk. Mindez azt jelzi, hogy maguk is élvezik a játékot, örömmel vesznek részt a programban. Fontos, hogy mi nem idomítjuk az állatokat, nem irányítjuk őket, maguk választják meg, mit szeretnének, amely adott esetben jelentheti azt is, hogy nem csinálnak semmit. Ezt mindig hangsúlyozzuk a program során a látogatóknak, akiknek azért ritkán van okuk ilyen panaszra, némi türelemmel kivárva eddig minden alkalommal megtörtént az, amire számítottak – még a kezdetben félénk állatok is falatozni kezdtek.

A foltos hiéna kifutójánál

Nem reflektor, csak egy falatozó hiéna

Persze, időnként vannak olyanok is, akik keveslik a látványosságot, sokszor kérdezik tőlünk, miért nem kapnak élő állatot a ragadozók? Ennek több oka van, a legfontosabb az, hogy az állatvédelmi törvény tiltja, de egyébként sem alkalmaznánk, mert nem tartjuk etikusnak. Nem lehet a természetességre hivatkozni, hiszen vadon a zsákmányállatoknak nagy a menekülési esélyük (amely akár több mint 50%-os is lehet), míg a zárt kifutóban szinte semmi lehetőségük nincs arra, hogy elkerüljék a végzetüket. Az állatkerti ragadozók nem tompultak el, amit az is mutat, hogy ha madár száll le a kifutójukba, rendszerint elkapják azt (és természetesen az embert sem kímélnék). Nem célunk, hogy az ókori római venatio-hoz hasonló véres látványossággal szolgáljunk, az nem állatkert, hanem egy másik, szerencsére a világ kulturáltabb részein elítélt műfaj lenne. 

Törpe vízilovaknál

Vegetáriánus lakoma

Az állatok lakomáját egy másik, szintén nagyon népszerű program is kiegészíti, a „nemszeretem” állatok simogatása. Sokak számára hatalmas kihívás a hüllők, kétéltűek, ízeltlábúak megérintése, sőt, sokszor már a jelenlétük elviselése is. Bár ösztönös ez a félelem, nem egyszer valóságos fóbiává változik, amely legtöbbször indokolatlan és káros. A hüllősimogatás célja éppen ezen irtózás leküzdése, amely sokszor sikerül. Nem egy esetben történt meg, hogy aki kezdetben már a látványától is majd elájult egy ilyen állattól, a „kapcsolatfelvétel” után szinte alig akart megválni tőle. Hiszen rájöhetett, az irtózat indokolatlan, a felette aratott győzelem érzete pedig szinte sugárzik az ilyen emberekről. Persze, mi ennek örülünk, hiszen ez volt a célunk…

Barátunk, a gabonasikló

A bátortalan ordas

Lopakodó jaguár

Az éjszakai program is azzal zárul, ami többi nap, beengedjük a házukba az állatokat, és ahogy az utolsó látogatók is elhagyják a kijáratot, újra elcsendesedik a Vadaspark.

Szerző és a fotók készítője:
Endrédi Lajos