Angol: Domestic donkey
Francia: Âne domestique
Német: Hausesel
Román: Magar
Szerb: Magarac

Rendszertan: Páratlan ujjú patások  rendje / Lófélék családja

Háziasítása: kb. 6 000 évvelezelőtt  Egyiptomban
Természetvédelmi helyzete: Háziasított

Testtömeg: 200-250 kg
Testhossz: 200 cm
Marmagasság: 100-140 cm

Táplálkozás: Növényevő
Szaporodás: 11-14 hónapos vemhesség után  1 csikó születik
Élettartam: 40 év
Szociális viselkedés: Ménesben élnek

“Megy a juhász a szamáron...”

A szamarak egyik legjellemzőbb külső jegye a nagy fül. Ez egyrészről a kifinomult hallás érzékszerve, másrészt származásának éghajlatáról árulkodik: a túlhevülés ellen védi az állatot, mivel nagy párologtatófelület is egyben.
Rendkívül ügyesen közlekedik a meredek, sziklás hegyoldalakon is. Ha menekülni nem tud, hátsó lábaival erőteljeseket rúg, a mellsőkkel tapos, de harapással is védi magát. 

A háziszamaraknak sokféle változata alakult ki a tenyésztések során. A magyar parlagi szamár őshonos háziállataink egyike.

A háziszamár előnyös tulajdonsága, hogy nem igényes a takarmányozásra, a betegségekkel és a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben ellenálló is, termetéhez képest nagy a teherbírása hosszú éveken keresztül, amelyet gyakran a végletekig kihasznál az ember.

A szamár számos nép hitvilágában szerepel szimbólumként. Míg Egyiptomban “ördögi állat”-nak tartották, gyakran áldozták is vallási ünnepek alkalmával, a görögöknél Dionüszosznak a szőlőistennek volt az állata. Kis-Ázsiában szamáristent imádtak. Jézus szamara az alázat, a békés szándék, az önkéntes szegénység jelképe is. Emiatt nem ülhettek a papok lóra. A középkori Nyugat-Európában a bolondságot jelképezte. Innen ered a bolond szamárfüles sapkája is.