Angol: Great white pelican
Francia: Pélican Blanc
Német: Rosapelican
Román: Pelican comun
Szerb: Pelikan

Rendszertan: Gödényalakúak rendje / Gödényfélék családja

Elterjedés, élőhely: Európa, Afrika és Ázsia mocsaras, lápos,deltatorkolatai
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett

Testtömeg: 10-15 kg
Testhossz: 160-170 cm
Szárnyfesztávolság: 280-360 cm

Táplálkozás: Halak, rákok
Szaporodás: 29-36 napos kelési idő után 2 fióka kel ki
Élettartam: 40-50 év
Szociális viselkedés: Nagy kolóniákban él

Iszik, mint a gödény?

A halászat során 10-12 pelikán összefog. Olyan alakzatba rendeződnek, hogy a köztük lévő halakat ki tudják terelni a sekélyebb vizek felé. Eközben a szárnyaikkal paskolják a víz felszínét. Amikor már kiterelték a halakat, csőrüket alámerítik. Mivel alsó csőrkávájukon egy igen nyúlékony bőrtasak van, ezért sok vizet képesek meríteni és azzal együtt persze a halat is. Ezután kiemelik a hatalmas csőrt, lefelé fordítják, a víz kicsurog, a zsákmányt pedig egyben lenyelik.

A Kárpát-medencében, amikor a folyószabályozások előtti időben még voltak nagyobb, összefüggő mocsaras területek, két pelikánfaj, a borzas és a rózsás gödény is költött hazánkban. Ma már csak kóborlóként tűnnek fel időnként. Számos magyarországi település címerében is megtalálható.

Színezete és a csőr végén található piros csepp alakú kampó miatt terjedhetett el az a hiedelem, hogy a pelikánok begytájékukat. felsértik és a kicsurgó vérrel etetik kicsinyeiket.

Valójában kikelésük után a kicsik egy előemésztett halpépet kapnak, később maguk kotorják ki az ennivalót a szülők torkából. Egy fióka felneveléséhez kb. 75 kg hal szükséges.

Nagy testű, nehéz madár, mégis kiválóan tud repülni, mivel csontjai üregesek és az egész csontváza nem több 1 kg-nál. Légzsákrendszere szintén könnyít rajta, sőt a vízre érkezéskor is tompítja az ütést.