Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Angol: White-tailed Eagle
Francia: Pygargue a queue blanche
Német: Seeadler
Román: Codalbul
Szerb: Orao belorepan
Rendszertan: Sólyomalakúak rendje / Vágómadár-félék családja
Elterjedés, élőhely: Európa és Ázsia víz közeli erdői
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett
Testtömeg: 3,1-6,9 kg
Testhossz: 76-92 cm
Szárnyfesztávolság: 193-244 cm
Táplálkozás: Halak, récék, szárcsák
Szaporodás: 38-40 napos kelési idő után 2 fióka kel ki
Élettartam: 20-25 év
Szociális viselkedés: Magányosan vagy párban él
Rétisasok
A rétisas szó nemcsak fajnév, hanem rendszertani gyűjtőnév is: a rétisas nembe 8 faj tartozik. Európában csak egy fajuk él, a rétisas, amely a keselyűk után a legnagyobb testű ragadozómadár földrészünkön.A sasféléktől elkülönülő alcsaládot alkotnak. Külsőleg ez abban mutatkozik meg legfeltűnőbben, hogy csüdjük nem tollas, hanem pikkelyes. Nagy termetűek.
A legtöbb nagy testű madárnak, az elektromos vezetékek jelentik a leggyakoribb veszélyt. A tartóoszlopok kiváló megfigyelő helyek, így ezekre szívesen ülnek ki a madarak. Nagy méretű szárnyaikon keresztül azonban könnyen érintenek össze vezetékeket, s ezáltal gyakran szenvednek halálos sérüléseket. Ezt kivédendő, ma már szigetelik az elektromos vezetékeket, illetve olyan szerkezetet alakítanak ki, amelyek nem jelentenek veszélyt a nagy testű madarakra sem.
A Magyar Ma-dártani és Természetvédelmi E-gyesület hosszú évek óta kíséri figyelemmel a hazai állomány változását, mely nagysága 118-132 pár.
Az emberi zavarásnak csak kevéssé kitett területeken műfészkeket helyeznek ki, melyeket a madarak elfogadnak és éveken keresztül használnak.
A rétisas örökbefogadója:







