Angol: Hog (Mangalica)
Francia: Porc domestique (Mangalica)
Német: Schwein (Mangalica)
Román: Porc (Mangalica)
Szerb: Krme (Mangulica)

Rendszertan: Párosujjú patások rendje / Disznófélék családja

Elterjedés, élőhely: Délkelet-Európa
Természetvédelmi helyzete: Háziasított

Testtömeg: 100-300 kg
Testhossz: 120-130 cm
Marmagasság: 80-90 cm

Táplálkozás: Mindenevő
Szaporodás: 112-115 hónapos vemhesség után 6-12 kismalac születik
Élettartam: 6-15 év
Szociális viselkedés: Kondában élnek

A sertéshúst már Szent István korában is fogyasztották elődeink. A disznókat nagyon sokáig külterjesen tartották: tölgy-, bükkerdőben makkoltatták, vagy mocsaras területeken, ahol a nádtól a vízinövényekig, halakat, teknősöket, tojásokat, férgeket, sőt még dögöket is megevett.
Később ólazni kezdték őket és ezzel együtt kukoricán hízlalni. A 19. században az itteni és délvidéki fajtákból keveredéséből alakult ki a mangalica.

2-300 kg-ra felhízlalható, de a rekord méret 500 kg. Húsa puha, és zsíros, sok szalonnája van, ami az akkori életmód mellett biztosította az elegendő energiát. A 20. század második felére azonban más fajtákat tenyészettek, a mangalicából egyre kevesebb maradt. 1973-ban védett fajtává nyilvánították és génrezervátumokban őrzik.

Érdekessége, hogy kicsinyei csíkosak, csakúgy, mint a vaddisznóé.

Az egyik legdrágább gasztronómiai ínyencséghez is a disznó segítségével juthat a hozzáértő: a szarvasgombák legtöbb faja a talaj felszíne alatt növeszti termőtestét, amelyet a disznó kifinomult szaglásával megtalál.

A disznó, kövérsége miatt keleten a bőség szimbóluma. Általában a falánkság, a tudatlanság megtestesítője. A zsidó hit szerint tisztátlan állat, így fogyasztása is tilos, csakúgy, mint az iszlám hitben. A magyar néphitben is ördögi, démoni erőkkel van kapcsolata. A disznóvágások ideje a téli napforduló környékére esik, mert úgy hitték, ha ilyenkor vágják le, előretúrja az évet.
 

A mangalica örökbefogadója: