Angol: Japanese macaque
Francia: Macaque japonais
Német: Japanmakak
Román: Macacii japonezi
Szerb: Japanski makak

Rendszertan: Főemlősök rendje / Cerkóffélék családja

Elterjedés, élőhely: Japán örökzöld és lombhullató erdői
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett

Testtömeg: 8-11 kg
Testhossz: 50 cm
Marmagasság: 25-30 cm

Táplálkozás: Gyümölcsök, levelek, magok, bogyók, rovarok, kisebb gerincesek
Szaporodás: 150-180 napos vemhesség után 1 kölyök születik
Élettartam: 30-40 év
Szociális viselkedés: Nagy csapatokban élnek, melyekben a nőstények rokonai egymásnak, és
közülük a magasabb rangúak vezetik a csoportot.
 

“Keleti kényelem-keleti nyugalom”

A japán makákók élnek a legészakabbra a főemlősök között. Több csoportjuk olyan területen él, ahol az év egy részében vastag hótakaró fedi a tájat és nem ritka a -10 °C alatti hőmérséklet sem. Bár a hideg téli időkben vastag bundát növesztenek, kialakult egy sajátos melegedési szokás a köreikben. A hőforrásokat kihasználva az ott élő emberek medencéket építettek ki, csakhogy az állatok gyorsan elfoglalták ezeket, és rendszeresen fel is keresik a forró fürdőket, gyakran órákig ücsörögve a vízben.
A japán makákóknál fedezték fel először az állati kultúra létezését.  Az egyik leghíresebb etológiai kísérlet során homokos tengerpartra helyeztek ki édesburgonyát.  A makákók elkezdték mancsukkal ledörzsölni a homokot az eledelről. Egy Imo nevű nőstény azonban vízzel mosta le a homokot. Egy idő után a többi egyed is eltanulta ezt a szokást, sőt a viselkedés generációról generációra adódott tovább.

A kurkászás nemcsak azért fontos, hogy  az élősködőktől megszabaduljanak, hanem a közösségbeli kapcsolatokat is ápolja.

Azt is megfigyelték, hogy a hóból éppúgy gyúrnak hógolyókat, mint az embergyerekek.