Angol: Red-necked Wallaby
Francia: Wallaby de Bennett
Német: Rotnackenwallaby
Román: Cangur Bennet
Szerb: Benetov valabi

Rendszertan: Kúszóerszényes alakúak rendje / Valódi kenguruk családja

Elterjedés, élőhely: Tasmániában és Ausztrália délkeleti partvidékének bozótosos területei
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett

Testtömeg: 14-20 kg
Testhossz: 90 cm
Marmagasság: 925-1050 cm

Táplálkozás: Fűfélék, gyökerek
Szaporodás: 29 napos vemhesség után 1 kölyök születik
Élettartam: 10-12 év
Szociális viselkedés: Magányos állat, legfeljebb a táplálkozóterületen alkotnak laza csoportokat.

Kenguru vagy wallaby?

Az első európaiak, akik megpillantották a kengurukat, holland tengerészek lehettek az 1620-as évek végén. A köztudatban azonban James Cook tudósításai alapján váltak ismertté ezek az állatok.

Ma kb. 60 fajukat ismerik. Nálunk egységesen  kengurunak  nevezik  mindegyiket, Ausztráliában viszont csak az óriáskengurukat hívják “kangaroo”-nak, a többit wallabynak.

A patkánynál alig nagyobb törpe szirtikengurutól az embernagyságú vörös óriáskenguruig,  számtalan testméretben előfordulnak, és a legkülönbözőbb élőhelyeket népesítik be.

Vannak   esőerdőben, sztyeppéken,  sziklás hegységekben  lakók. A legtöbb faj a talajon él  mások  a  fánlakó életmódhoz alkalmazkodtak.

Amilyen sokféle helyen élnek, olyan sokféle a táplálékuk is.

Egyesek rovarokat és gilisztákat esznek, mások gombákat, gyökereket, gumókat, leveket, gyümölcsöket fogyasztanak.

Legtöbb rokonával szemben az Ausztráliában és Új-Guineában élő Bennett- kenguru jól viseli az európai klímát. Több országba is betelepítették, de néhány helyen állatkertekből szabadultak ki. 

Angliában ma is élnek szabadon.

A Bennett-kenguru örökbefogadója: Dr. Bencsik Péter, CSMRF, Dr. Lukács János, Bűnmegelőzési Osztály, Bencsik Lilla, Csomor Csilla, Hajdú Emese, Szilák Zsófia, Törőcsik Károly Konrád, Medovárszky Adrienn,