Angol: Golden Headed Lion Tamarin
Francia: Petit singe-lion a tete dorée
Német: Goldkopflöwenäffchen
Román: Leul de aur Tamarin
Szerb: Zlatogrivi tamarin

Rendszertan: Főemlősök rendje/Csuklyásmajom-félék családja

Elterjedés, élőhely: Dél-Amerika  trópusi esőerdői
Természetvédelmi helyzete: Veszélyeztetett

Testtömeg: 400-600 g
Testhossz: 20-30 cm
Marmagasság: 15-20 cm


Táplálkozás: Gyümölcsök, levelek, nektár, fanedvek, pókok, csigák, tojások
Szaporodás: 125-132 napos vemhesség után  2 kölyök születik
Élettartam: 8-10 év
Szociális viselkedés: 2-8 fős családi csoportban él

Körömből karom vagy karomból köröm?
A karmosmajmokhoz tartozó fajok változatos színűek és formájúak ugyan, de mindegyikre igaz, hogy igen kicsi a testméretük. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a trópusi esőerdő sokszintű lombkoronájában
könnyedén tudjanak közlekedni. Kimerészkednek, és biztonságosan mozognak akár a vékony, hajlékony ágvégeken is, így olyan helyről is szerezhetnek táplálékot ahová nagyobb testű majmok nem jutnak el.
 A biztonságos kapaszkodást azonban nemcsak a könnyű test segíti, hanem az ujjak végén lévő szaruképződmény módosulása is. A főemlősök kezein és lábujjain köröm van. Anyagát tekintve a karom és a köröm egyaránt szaru, alakjuk azonban eltér. A köröm védi az ujjvéget, de lehetővé teszi az ujjakkal való fimonabb mozdulatokat, például tárgyakkal is, könnyebbé teszi a függeszkedést az ágakon. A karmosmajmok is méretű ujjaikkal nem tudják még a vékony gallyakat sem átfogni, ráadásul hüvelykujjuk sem fordítható szembe, így a karom sokkal jobban segíti őket a kapaszkodásban és állati zsákmányaikat is könnyebben el tudják kapni. A karmot tartják ősibbnek, amelyből kialakult a köröm. A karmosmajmok esetében azonban a karmok másodlagosan alakultak ki, vagyis oldalirányból összenyomódott körmökből.