Angol: Nomascus
Francia:
Német: Schopfgibbons
Román:
Szerb:

Rendszertan: Főemlősök rendje/Gibbonfélék családja

Elterjedés, élőhely: Ázsia déli felének alacsonyabban fekvő trópusi esőerdői
Természetvédelmi helyzete: Veszélyeztetett

Testtömeg: 7-8 kg
Testhossz: 45-65 cm
Marmagasság: 60 cm


Táplálkozás: Levelek, gyümölcsök, virágok, néha rovarok
Szaporodás: 7-8 hónapos vemhesség után 1 utód születik
Élettartam: 25 év
Szociális viselkedés: Monogám kapcsolatban élnek kisebb-nagyobb csoportokon belül

A többi majomtól eltérően nincs ülőgumójuk. Szőrzetük sokkal tömöttebb, mint a többi főemlősé. Karjaik feltűnően hosszúak; a kar- és testhossz hányadosa elérheti a 2,6-et (az embernél ez az arány csupán 1,48). Ha testüket egyenesen tartják, ujjaik a földig, de legalább a bokájukig érnek, amiért hosszúkarú majmoknak is hívják őket. Farkuk nincs. Hangkészletük rendkívül gazdag. Agyuk anatómiailag rendkívül fejlett, de intelligenciájukat csak keveset vizsgálták.

A talajra ritkán merészkednek le, ilyenkor két lábon közlekednek, de csak rövid távon. Éjjelente a fákon ülve alszanak. A monogám kapcsolatban élő pár kölykét 2-3 évig gondozza, és csak ez után születik új utód. A fiatalok 6-7 éves korukig maradnak a családdal.

Az emberszabású majmok közül csak ők élnek monogám kapcsolatokban. A gibbonok párkapcsolata egész életre szól, az özvegy csak nagyon ritkán talál új párt. A párok együtt járják az erdőt, amelynek egy részét territóriumként uralják.