Angol: Barnacle Goose
Francia: Bernache nonnette
Német: Weißwangengans
Román:
Szerb:

Rendszertan: Lúdalakúak rendje/Récefélék családja

Elterjedés, élőhely: Európa
Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett

Testtömeg: 1,5 – 2,2kg
Testhossz: 58 – 70 cm
Szárnyfesztávolság: 132 – 145 cm


Táplálkozás: Nővények, fű-és hínárfélék
Szaporodás: 24–25 napos kelési idő után 2–6 tojás kel ki
Élettartam:
Szociális viselkedés: Kisebb-nagyobb kolóniákban élnek

Az apácák ornátusára hasonlító, a fajnak nevet adó tollazat a fejtetőn, a nyaki és farki részen fekete, hasonlóan a csőrhöz, a szemekhez és az úszóhártyás lábakhoz. A fekete ludak közül egyedül az apácalúdnak fehér az egész arcrésze. A has világos-, a hát és a szárnyak sötétszürkék. A pelyhes fiókák szürkésbarnák, hátuk és fejük teteje sötétebb.
Érdekesség, hogy a középkorban az apácaludat böjt idején is ehették a hívek, mivel halnak tekintették – pontosabban azt hitték, hogy mivel csak az év egy részében láthatóak, a másik részét tengeri makként töltik, és ezekből fejlődnek lúddá. Ezt tükrözi a mai napig a faj angol neve: barnacle goose („tengerimakk-lúd”).
E madárfaj a május-júniusi költési időszakban a tundra köves, sziklás talaján, kolóniákban  fészkel. A költési időszak alatt ürülékfal képződik a fészke körül, ennek alapján az könnyen megkülönböztethető más ludak fészkétől. A költőhelyeket általában minden évben újra használják, így a trágyázásnak köszönhetően zöld növény¬gyűrű hajt ki körülöttük. A fészek egyszerű, különféle növényi részekből épített kis halom, ebbe kerül a 2–6 tojás. A fészkek egyébként szabadon fekszenek, ha a tojó pihetollakkal takarja be tojásait, a fészek messziről szürke félgömbnek látszik. A költés, amelyben mindkét szülő részt vesz, 24–25 napig tart. A kikelő fiókák fészekhagyók, és azonnal követik anyjukat, bármerre is megy. 40–45 nap alatt nőnek fel és válnak önállóvá, de csak 3 évesen érik el az ivarérettséget.